Az anyagmozgató berendezések rendszerében, bár általában mindenki targoncának nevezi őket,"targonca"valójában nem egyetlen berendezés neve, hanem egy nagy család, amely különböző struktúrákat és funkcionális modelleket foglal magában. Az ellensúlyos targonca viszonylag elterjedt típus, alapmodellnek tekinthető. A tényleges használat során azonban továbbra is jelentős különbségek vannak közöttük és a tolóoszlopos targoncák, a keskenyfolyosós targoncák és a teleszkópos gémes emelők között.
I. A szerkezeti tervezés alapvető különbségei
Az ellensúlyos targoncák legmeghatározóbb jellemzője az ön{0}}kiegyensúlyozó kialakítás. A hátul elhelyezett ellensúly segítségével az elöl haladó áruk súlyának kiegyenlítése és a stabilitás megőrzése érdekében önállóan tudják elvégezni a be- és kirakodási feladatokat anélkül, hogy működés közben támasztékokra vagy sínekre kellene támaszkodniuk.
A tolóoszlopos targoncák, ahogy a neve is sugallja, magas{0}}szintű egymásra rakás érhető el az árboc előremozdításával; a keskeny folyosós targoncák speciális vezető- vagy sínrendszerekre támaszkodnak, hogy alkalmazkodjanak a rendkívül szűk folyosós környezethez. Ezek a tervek mind a különböző terek anyagmozgatási igényeinek kielégítésére szolgálnak.
II. Különböző követelmények a működési térrel és a rugalmassággal szemben
Az ellensúlyos targoncák hátsó-kerékkormányzást használnak, és bár a sugár viszonylag kicsi, egy bizonyos folyosószélesség még mindig szükséges. Használható általános raktárakban, műhelyekben és kültéren is, erős alkalmazkodóképességet mutatva. A targoncák, a keskenyfolyosós targoncák és az oldalra szerelhető{3}}villás targoncák azonban jobban megfelelnek bizonyos raktárelrendezéseknek, mivel kevesebb helyet igényelnek a helyszíntervezés során, és javítják a helykihasználást.
III. Alkalmazási forgatókönyvek
A gyártó- és logisztikai iparban alapvető szerepet töltenek be az ellensúlyos targoncák, amelyek a napi anyagmozgatás nélkülözhetetlen részei. Más típusú targoncákat gyakran használnak kiegészítő felszerelésként, amelyeket kifejezetten speciális üzemi körülményekre terveztek.
A kiforrott anyagmozgató rendszerekben ezek nem zárják ki egymást, hanem a működési igényeknek megfelelően működnek együtt. Ez javítja a munka általános hatékonyságát.
A targoncák közötti tervezési különbségek elsősorban a különböző alkalmazható forgatókönyveikből adódnak, nem egyszerűen a "melyik a jobb" kérdése. Ezeknek a különbségeknek a megértése lehetővé teszi a modern anyagmozgató berendezések bonyolultságának pontosabb megértését.
