Amikor arakodóberakodás közben a vödör nem egyszerűen előre tolja az anyagot. Ehelyett a vödör helyzetét az anyag állapota és működése alapján kell beállítani. A vödör és a talaj/anyag közötti szög befolyásolja az ellenállást, amikor a vödör belevág az anyagba, és befolyásolja az anyag terhelési állapotát is, miután a kanálba kerül.
Ezért a rakodási szög nem olyan részlet, amely teljesen figyelmen kívül hagyható a rakodó működése során.
A kanál szöge elsősorban a vágási ellenállást befolyásolja
Amikor a rakodó megkezdi a rakodást, a kanalat földbe, homokba, kavicsba vagy más ömlesztett anyagokba kell vágni. Ekkor a kanál éle először érintkezik az anyaggal, és a jármű vonóereje és a munkaeszköz hidraulikus nyomása együtt működik, hogy a kanalat fokozatosan az anyaghalomba hozza.
Ha a kanál vágási helyzete nem megfelelő, az erők megváltoznak, és megnőhet a járműnek leküzdendő ellenállása. A túlzott ellenállás könnyen a kerekek megcsúszásához vezethet, így a rakodási folyamat kevésbé zökkenőmentes.
A megfelelő kanáltartás lehetővé teszi, hogy a kanál éle simábban kerüljön az anyagba, és a rakodás fokozatosan fejeződik be, ahogy a jármű előrehalad és a kanál mozog.
A töltési folyamat a terhelési hatás figyelembe vételét is megköveteli
Miután a vödör bekerült az anyaghalomba, nem egyszerűen csak „be kell helyezni”. Ahogy a vödör tovább halad előre, az anyag fokozatosan kerül a vödörbe, majd a vödör billenő mozgása befejezi az anyaggyűjtést.
Ha a vödör nincs megfelelően bezárva, előfordulhat, hogy bizonyos anyagok nem jutottak be teljesen a vödörbe, vagy emelés közben kifolyhat a vödör nyílásán. Ez a nagyobb sűrűségű és nagyobb részecskéket tartalmazó anyagoknál hangsúlyosabb.
Ezért a rakodási szöget össze kell hangolni a jármű előrehaladásával, a kanál billentésével és emelő mozgásával, ahelyett, hogy a teljes folyamat során állandó szöget kell tartani.
Különböző anyagokhoz más-más vödörtartás szükséges
Az olyan anyagok részecskemérete, sűrűsége és csomagolási állapota, mint a föld, homok, kavics és érc, változó, ami eltérő ellenállást eredményez a terhelés során.
Például a laza földbe viszonylag könnyű belevágni, míg a tömörített talaj vagy csomós anyagok nagyobb vágási erőt igényelhetnek. A tényleges működés során a rakodógépeknek az anyag állapotához kell igazítaniuk a kanál működését, ahelyett, hogy mindenre ugyanazt a működési módot használnák.
Ez az oka annak, hogy a rakodógép rakodási hatékonyságát nem lehet pusztán a motor teljesítménye vagy a kanál kapacitása alapján megítélni. A munkaeszköz felépítése, a hidraulikus rendszer, a gumiabroncsok és a talaj tapadása, valamint a működési mód egyaránt hatással van.
Betöltés után a vödröt a megfelelő helyzetbe kell állítani
Ha a vödör megtelt anyaggal, a hangsúly az „anyagba vágásról” a „stabil teher-hordozásra és átvitelre” kerül. Ezen a ponton a vödröt általában vissza kell húzni, hogy az anyag bent maradjon, és csökkenjen a szállítás közbeni anyagveszteség.
Ha túl messze van előre, nagyobb valószínűséggel csúszik ki az anyag a kanál nyílásán, amikor a jármű mozog, fékezik vagy egyenetlen talajon halad. A kanál visszahúzását is a tényleges terhelés és a munkaeszköz mozgási tartománya alapján kell megítélni.
Ezért a rakodási szög nem egyetlen paraméter, hanem folyamatosan változik a „bevágás-berakodás-kanál visszahúzás-emelés-átvitel” teljes műveleti folyamata során.
A megfelelő szögszabályozás javítja a működési hatékonyságot
A rakodógép rakodási hatékonysága nem csak azon múlik, hogy mennyi anyagot kell felhordani egységnyi idő alatt, hanem több tényezőt is magában foglal, például a jármű teljesítmény-kihasználását, a gumiabroncsok tapadását, a munkaeszköz működését és az anyagveszteséget.
A megfelelő kanáltartás segíti a rakodót a vágási és visszahúzási műveletek gördülékenyebb elvégzésében, csökkentve a szükségtelen ellenállást és az ismétlődő műveleteket. A gyakori be- és kirakodást igénylő működési forgatókönyvekben ezek az idők során felhalmozódott részletek közvetlenül befolyásolják az általános munkaritmust.
Ezért a rakodógép rakodási szögének szabályozása nem egy fix érték elérését jelenti, hanem a kanál helyzetének megőrzését az aktuális munkakörülményeknek megfelelően, ezzel maximalizálva a működési hatékonyságot.
